Túlteng Csehország eddig, de minden bizonnyal lesz ez másképp is. Az én korosztályom nyilván emlékszik Rumcájszra, és városára, Jičínre. A városka a valóságban is létezik, a Cseh Paradicsom egyik központja. A vasútállomás kb. mint az egri: nem túl szép, nem túl központi fekvésű, nem túl nagy forgalmú, nem túl tiszta. Az említett kocsma is inkább egy "utasellátó". Abszolút véletlenül ültünk be: elnéztem a menetrendet, így még volt kb. egy óránk a vonat indulásáig, de a belvárosba visszamenni a sok cuccal (sátor, hálózsákok, teljes kötélzet) már nem volt értelme. A hely nem volt valami bizalomgerjesztő, kimondottan koszos volt, és a vendégek 80%-áról lerítt, hogy egész napjukat itt töltik. Na, de kalandra fel. Az egyenruhás (!) pincér gyors volt és udvarias, a sör kiváló. Meg is éheztem tőle. A falra egy nagy fekete táblára krétával fel volt írva egy rakás féle olcsó kaja. Hihetetlennek tűnt, hogy ennek a helynek konyhája is van, de azért tettem egy próbát. Nem bántam meg, az étel gyorsan megérkezett, finom volt és sok. A kocsmáros meg ahogy illik, sorra hozta a söröket. Az utolsót sajnos vissza is kellett küldenem, mert jött a vonat. Szóval a tanulság, hogy a látszat ne riasszon el: a végére már a miskolci Tiszai Pályaudvar környékét idéző törzsközönség sem zavart, sőt inkább úgy éreztük, hogy kellenek a hangulathoz.
