Túlteng Csehország eddig, de minden bizonnyal lesz ez másképp is. Az én korosztályom nyilván emlékszik Rumcájszra, és városára, Jičínre. A városka a valóságban is létezik, a Cseh Paradicsom egyik központja. A vasútállomás kb. mint az egri: nem túl szép, nem túl központi fekvésű, nem túl nagy forgalmú, nem túl tiszta. Az említett kocsma is inkább egy "utasellátó". Abszolút véletlenül ültünk be: elnéztem a menetrendet, így még volt kb. egy óránk a vonat indulásáig, de a belvárosba visszamenni a sok cuccal (sátor, hálózsákok, teljes kötélzet) már nem volt értelme. A hely nem volt valami bizalomgerjesztő, kimondottan koszos volt, és a vendégek 80%-áról lerítt, hogy egész napjukat itt töltik. Na, de kalandra fel. Az egyenruhás (!) pincér gyors volt és udvarias, a sör kiváló. Meg is éheztem tőle. A falra egy nagy fekete táblára krétával fel volt írva egy rakás féle olcsó kaja. Hihetetlennek tűnt, hogy ennek a helynek konyhája is van, de azért tettem egy próbát. Nem bántam meg, az étel gyorsan megérkezett, finom volt és sok. A kocsmáros meg ahogy illik, sorra hozta a söröket. Az utolsót sajnos vissza is kellett küldenem, mert jött a vonat. Szóval a tanulság, hogy a látszat ne riasszon el: a végére már a miskolci Tiszai Pályaudvar környékét idéző törzsközönség sem zavart, sőt inkább úgy éreztük, hogy kellenek a hangulathoz.
Bulgakov, Kolozsvár, Románia
2007.01.24. 11:37 | rekarred | 2 komment
Címkék: erdély kolozsvár
Pod Hradem, Jindřichův Hradec, Csehország
2007.01.23. 22:17 | rekarred | 11 komment
Csehországi utazgatásaink egyik leghangulatosabb helyszíne ez az apró kocsma volt, a Jindřichův Hradec-i vár alatt, egy kis csatorna partján. A pici épület tulajdonképpen a csatorna fölé nyúlik, a belső berendezés pedig különösen hangulatos: a száz évvel ezelőtti kocsmákat idézi, azonban mindenféle hamis, mesterkélt romantika nélkül. A kocsmát ottjártunkkor a klasszikus cseh csapos figura vezette az édesanyjával, gyorsan és udvariasan - akár németül is - szolgálva ki a vendégeket, akik többségükben helyiek, minden bizonnyal törzsvendégek voltak: gitároztak, énekeltek - cseh népzenét játszottak. A legfeltűnőbb törzsvendég a kutyás vak ember volt, aki a kandalló előtt üldögélt, a kutya pedig időnként különutakra indult. A kocsmának van kerthelyisége is, ám a hűvös őszi idő miatt ezt nem teszteltük.
Címkék: csehország
Szikla Büfé (Presszó?), Miskolc-Felsőhámor, Magyarország
2007.01.23. 22:02 | rekarred | Szólj hozzá!
A hámori sziklafalak, a kis- és nagyfal az egyik legjobb mászóiskola kicsiny hazánkban, a Szikla Büféből pedig a kisfalon kapaszkodó mászókban lehet gyönyörködni, akik aztán leggyakrabban a presszóban frissülnek föl. A kocsma legnagyobb vonzereje tehát a fekvése, de a baráti árak és a kedves pincérlányok sem elhanyagolható tényezők.